Vasárnap délelőtt színházban voltunk: a budapesti Madách Színházban a Vukot néztük meg.

Reggel indultunk, vonattal utaztunk Pestre, meg utána haza. Négyen mentünk: Apa, Anya, Tibi és én. A vonat InterCity járat volt, gyorsan és kényelmesen utaztunk. Végig figyeltem a kijelzőt, ami mutatta a térképet és hogy milyen állomásokon állunk meg. Végül a szerelvény a Nyugati Pályaudvarra futott be. Onnét villamossal mentünk a színházig.

A színházban nagyon kedvesek voltak a ruhatáros és a jegyszedő nénik, és nagyon szép volt belülről. Az erkélyről néztük az előadást.

Nagyon tetszett, főleg a zene és a vicces részek. Azokon jókat derültem. A történetet már ismertem, Mamánál DVD-n is meg szoktam nézni. De ez más volt, igazi emberek, színészek játszották. Sokat énekeltek és táncoltak is benne. Egy kisfiú is volt köztük, akkora, mint Tesó. Ő volt a kis Vuk. Nekem a nagy Vuk tetszett a legjobban, Tesónak pedig Karak.